CXXVI. ZSOLTÁR.

Fogságból szabadultak

Rab Siont im hogy visszavezettél.

Olyanok voltunk, mint álomlátók,

Mint álomlátók.

Ámde betelt szánk víg nevetéssel,

Fakad a nyelvünk vígadozásra,

Vígadozásra.

Szólt a pogány is, szólt a pogány nép:

Hatalmasan tőn az Ur ezekkel,

Az Ur ezekkel.

Nagy cselekvés volt mit cselekedtél.

Lásd hogy örvendünk, hogy örül szívünk,

Hogy örül szívünk.

Hozd Uram vissza rab fiainkat,

Mint patakokat a déli földről,

A déli földről.

Könnyhullatással akik vetettek,

Hadd aratnának vígadozással,

Vígadozással.

Ki vető magvát sírva cipelte,

Nyerjen az kévét vígadozással,

Vígadozással.