KLÁRI DALA.

Miért dobog, miért feszűl,

Miért zajog, miért örűl

Ma ekként kebelem?

Hisz’ a világ nem változott,

Nincs új virág, új csillagot

Sehol nem lát szemem.

Te eljövél, és szívemet,

Mint nap ha kél a bércz felett,

Sugár hatotta át.

Olyan sötét volt életem,

Most üdv a lét, a szerelem

Elűzte bánatát.

De jaj nekem, ha elhagyál!

Mint ha a nap nyugodni száll,

Éj födné létemet.

A szerelem napom vala,

S egy napnak nincs két hajnala:

A szív egyszer szeret.

1846.