BOLDOGSÁG.

Boldog az, ki e világon

Senkit nem szeret,

Élvez, mit az élet nyujta,

Élvez és megvet.

Ím az élet szép s mosolygó

Völgyen s bérczeken,

Száz gyönyört találsz, csak egy kell,

Egy: légy szívtelen.

Fogd körűl erős karokkal

Lángtelt hölgyedet,

Éldeld ajki édes csókját,

Bird szerelmedet.

S ha e nyájas hang, mint mások,

Téged megcsala,

Mért kesergnél? Az, mit birtál,

Szép s való vala.

Nemde édes, bárha fonnyad,

Rózsád illata,

Hő napod habár lenyugszik,

Nemde szép vala?

És ha hölgyed, az imádott,

Hitszegő talán,

Egykor birtad lángszerelmét,

Szíved mit kiván?

Birtad - birtuk s boldogíta,

Mért kesergenénk?

A jövőt más kor vezérli,

De a múlt miénk.

És miénk, mit nyájas kézzel

Nyujt a pillanat;

Szép az élet, mért teremtsünk

Bús ábrándokat.

Éldelj hát és zárd magába

Gyenge szívedet;

Boldog az, ki e világon

Senkit nem szeret.

1842.