A pofon

A választáshoz Budapesten

- Régi szabály ez, bizonyisten -

Egyenesen vagy visszájárul

Egy-két pofon is hozzájárul.

Az eredmény a választáson

Bizonytalan, kéremaláson;

A pesti választásokon

Egy bizonyos csak: a pofon.

A választópolgár zsivány,

A voksért bankjegyet kíván:

Eladja a szavazatát -

De pofont elvből, ingyen ád.

A fővárosban a pofon

A szavazással oly rokon

És bárki kapja s bárki adja,

Ez a választásnak zamatja.

A szín, az illat benne ez,

Mely zord küzdelmet fűszerez,

Mely muzsikát vegyít a kába

Szavazás vásári zajába.

És választásról választásra

Nő a pofon vonzó varázsa

S mindinkább tekintély lesz ő,

Mint alkotmányos tényező.

Mindegy nekem, ki a jelölt,

Ki győz s pénzt hasztalan ki költ:

A pofon az, amelyet várok,

Melyért honfiszívem sóvárog.

Ez alkalommal mégis féltem,

Hogy elmarad gyönyörűségem:

Ó, azt hittem, hogy a pofon

Most mind nyaral Siófokon.

Az örömöm most kétszeres,

Hogy mégis volt egy nyakleves.

Adta ezt egy bizalmi férfi,

Aki a bizalmat így érti.

Bizalmi férfi, odafönt

A jó isten megáldja önt,

Amért másnak pofont, nagyot,

Nekem pedig témát adott!