Szezon [3]

I.

Egy idegen, ki Budapestre jött,

Szétnéz este a házsorok között

És dünnyög búsan, ridegen

Az idegen:

Ez volna Pest? Az nem lehet...

Oh jaj, becsaptak engemet!

Ez a hely, hol büszke kincs,

Fény, látványosság semmi sincs,

Nincs jó szobor, nincsen művészet,

Itt nappal szét hiába nézek.

De este, este -

Oh ezért jöttem Budapestre.

Idevonzott a híre annak,

Hogy itt bűbájos éjek vannak:

Gyönyörű lányok

Kábító serege kóvályog,

Ünnepét üli Pest a bűnnek -

S idejövök: és mind eltűnnek...

A fene egye meg:

Se nappalok, se éjjelek...

Megfogadom e csöndes este:

Sohasem jövök Budapestre!

II.

Egy zordon, elzárt épület

Előtt hatalmas csődület,

Nők, férfiak és gyermekek vegyest:

Egyik tombol, a másik esd;

Átkozás, hörgés, sikoltás...

Rúg és pofoz egy gőgös portás...

Gondoskodván a rendről,

Kordont húz s kardlapoz a rendőr...

És messze hallik a riadalom,

A halálhörgés, az ütleg, a sírás...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Mi ez? Tán az orosz forradalom? -

Nem: iskolai beírás.