A marhahús

Ilyenkor, szeptember fele,

Mikor a levél hull az ágrul;

Az ősz legbiztosabb jele,

Hogy a marhának húsa drágul.

Fölszáll a húsnak ára, ó,

Mint gyöngy a borban, oly kevélyen -

Én istenem, egy léghajó

Mily büszke volna a helyében!

Budapesti polgár vagyok

S most eltűnődöm önfeledten:

Ó, rég letűnt dicső napok,

Mikor még marhahúst ehettem!

Ez már nem táplálék, csupán

A háziurak csemegéje -

Más halandónak ezután

Csak múlt időknek szép regéje...

Szívünkben nő a félelem

S ezzel karöltve a csudálat -

Tisztelni kezd a bús jelen,

Ó, marha, nagyszabású állat.

És többé nem hámoz-hímez,

Ellenben hiú lesz rá kvázi:

Kit zordan marhának címez

Nyilvánosság előtt Ujházi...