Az ágyuk

Montenegró Olaszországtól egy hegyi üteget kapott ajándékba, mire Ausztria Abessziniának küldött ágyukat.

I.

„Ha te ütöd az én zsidóm...” -

Ez ismert kiáltással

Abessziniának ma Bécs

Néhány ágyut nyújt átal.

Holnap jön majd Itália,

Nem hagyja magát ő sem

S ad Montenegrónak megint

Egy ajándékot bőszen.

A negyvennyolcból nem enged,

Tudom, a büszke osztrák -

És Bécsből Abessziniát

Sok jóval elhalmozzák.

A drága játék hosszú lesz,

Hosszú, talán örök -

És Menelik és Nikita

A markába röhög.

II.

Lövésre használták csupán

Az ágyut eddig -

Most másra kezdik.

Egymás orra alá vele

- Ez sok gyönyörnek -

Ma borsot törnek.

III.

Goluchowski arca derült lesz,

Szól boldogan:

„Ezt jól csináltam, nagyszerű ez,

Most rendbe' van -

Amit a multkor elveszték én

A szerb-bolgár vámon:

Népszerűségem az ágyuk révén

Most megtalálom!”

IV.

Ausztria, ó ne légy könnyelmű:

- Bár Olaszország megpukkad -

Óh Bécs, ne nyújtsd át Meneliknek

A drága finom ágyukat.

Ha a bemasírozás itt lesz,

Ha jő az Armee, a büszke had -

Mivel fogsz majd szétlőni minket,

Ha odadod az ágyukat?

V.

Ó mennyi ötlet, mennyi ész,

Ó mennyi fifika -

Nem is tudtam, hogy ily ravasz

A külpolitika.

Eddig oly ünnepélyes volt

S komor, mint egy bika -

S most a kedély terére lép

A külpolitika.

Hódolat illet meg csupán,

Nem pedig kritika -

Csak szállíts témákat nekem,

Ó külpolitika!