Az esküvő után

- Jelenet a hálószobában. -

Longvorth:

Alice... e percre oly rég várok

Epedve, sóvárogva... jer,

Cuppanjon csók, száz és ezer -

Férjed vagyok, szerelmes párod.

Nászéj varázsa zsong körül,

Óh jöjj, Alice, szeress, örülj.

Fülünkbe dúdol száz pajkos kobold,

Nem lát meg senki, csak a hold...

(Megöleli.)

Alice:

Menjen, hagyjon magamra, kérem.

Longvorth:

Ah, föllépett a szűzies szemérem?

Hallgasson hát meg, észbontó Alice...

Alice (sóhajt):

Ah, Istenem!

Longvorth:

Szentséges ég, de hisz

Maga mélázik, maga szomorú -

Nászéjszakán nem stílszerű a bú.

Oh, mondja meg - hisz szenvedek miatta -

Kis bohó, tán a lánykorát siratja?

Alice:

Igen, igen... a boldog, szép idő

Jutott eszembe, kedvesem,

Ezért csillog szemem most nedvesen.

Mert rémítő,

Kétségbeejtő a dolog:

Óh fáj a szívem, sír a lelkem,

Midőn most arra gondolok,

Hogy eddig folyton szerepeltem...

Alice voltam, Roosevelt Alice,

Ismert az ég, a föld, a víz.

Éjjel-nappal foglalkoztak velem

Délnyugaton és északkeleten,

Írásban-képben,

Lámpánál és sötétben.

Utaztam buzgón erre-arra

- Hisz utaztam az utazásra -

Az ember mind kiváncsi marha,

Mind lázba jött, Alicet ha látta.

Minden szeszély, minden kis hóbort

Előkelő szenzáció volt;

Nem fáradtam kérem, hiába:

Imádtak engemet Kínába'

És túl a Dunán Baranyában...

Rajongtak értem mind, mind valahányan.

A hírlapok számára készült

Minden mosolyom, mindenik szavam -

És szép napom most elsötétült,

A nyilvánosság odavan!

Hol a zaj, lárma, moly körülhízelgett? -

Egy fontos aktus foly le máma

S mitsem tud róla majd a fáma:

Nem látok itt egy árva lelket!

Az izgató mézeshetekben

Garmondból nem szednek ki egem...

A suttogásunk csöndbe száll el,

Az éjszakáknak miljom csókja

Akárcsak el se cuppant vóna -

Ha nem teszi közzé a kábel...

Kiből a reklám szerteszárnyal,

Ki rólam föl már annyi port vert -

Mért nem hozott kérem magával -

Nászéjszakánkra egy riportert!