Abdul Hamid dala

Abdul Hamid takarékossági szempontból redukálta háremét.

Allah veletek gyönyörű odaliszkok,

Te szőke, te barna, te rőt:

Elküldök ezennel száz szeretőt.

Leszállítom én, mert tulnagy a létszám -

Allah veletek csodanők...

Sóhaj ered pici ajkaitokrul;

Hej, kínos az ügy nekem is.

Nehéz a szívem most, ámde, szavamra,

Nehéz ma a pénzügyi helyzetem is.

Allah veletek gyönyörű odaliszkok,

Kevés a piaszter, szörnyű kevés,

Nem futja a pompa, a költekezés:

Fölfalja egészen az udvari büdzsét

A toilette, az ivás, az evés.

Ahol lehet, ott spórolni muszáj ma

S hárem ügyében sajna, lehet

És csődbe jut íme a földi mennyország,

És dobra kerül száz kis kerevet.

Allah veletek gyönyörű odaliszkok,

Nézlek titeket most szótalanul,

Mind, aki már nyugalomba vonul:

Tündércsapatát a bűbájos időknek,

És szemem lassan könnybe borul.

Multak csodaillata száll körülöttem,

Valaha voltam ifju, bohó,

Csupa tűz, csupa láng... vágy, mámor a vérem -

De hol van a tavalyi hó?...

Allah veletek gyönyörű odaliszkok,

Messzesuhantak az ifju napok,

Fáradt, szomorú vén bácsi vagyok.

Eléri az ősz a dicső padisaht is

És nő szeme rája hiába ragyog...

Sok vagytok a jóbul szép szeretőim:

Emlék ma a nagy szerelem -

Ó mit akartok: százan egy ellen,

Kinek reszket a térdem s szürke fejem...

Allah veletek gyönyörű odaliszkok,

A szerelem vár kint titeket,

Menjetek, ott kinn élni lehet.

Hervad a rózsa, ha nem süti napfény -

Szép üde nők Allah veletek...

(- Kevés a piaszter, de ifju ha volnék,

S volna a vérem még lobogó:

Ily könnyen a száz nőt el nem eresztem -

De hej, hol a tavalyi hó?)