Hetivers [21]

A Dunaparton áll a parlament,

Áll egy bársonyszék büszkén odabent -

És áll a bús tény, áll kegyetlenül:

A bársonyszéken Tisza Pista ül.

„Itélt a nemzet” januárba bár,

S ma-holnap már nyakunkon lesz a nyár -

E frázis szerte hasztalan repül:

A bársonyszéken Tisza Pista ül.

Nincs már többség, mely pezsgőtől berug;

Az elnök Justh, Zoltán a mameluk,

S a Zoltán bár tenger köröskörül:

A bársonyszéken Tisza Pista ül.

Kik képviselték Bécs szent érdekét,

Januárban szét lettek szórva, szét...

S hazája ellen rendületlenül:

Tisza Pista a bársonyszéken ül.

Hiába int felé a zord ököl,

Szónoklatot hiába eszközöl

Jó Apponyi: élvezhetsz, honfifül -

A bársonyszéken Tisza Pista ül.

Röpül felé a sértés rút nyila,

S ő néz közömbösen Pozsgayra...

Fejére átok, gáncs, gúny raja gyűl -

S Tisza Pista? A bársonyszéken ül.

Kacéran ül ott s balfelé kacsint:

„Nincs vesztenem mit. Ülök, mint a pinty!

A fegyveretek visszafele sül -”

Tisza Pista a bársonyszéken ül.

Mi lesz a honnal? Mit hoz a jövő?

Borús gondokkal telve mind a fő.

Ő? Ő nyugodt. A világ összedűl -

S Tisza Pista a bársonyszéken ül.

Ha nem bukik meg pártja, rendszere,

Már rég megtörtént vón' a helycsere.

Kiintrikálták vón' alul, felül -

S Tisza Pista a bársonyszéken ül.

De ők megbuktak. Győzött a magyar...

S diadalán búsan fejet vakar:

A szent nemzeti vívmány egyedül -

Tisza Pista a bársonyszéken ül.

A kóbor napsugár az ablakon,

Benéz a Házba mindenik napon:

„Ah, semmi ujság”: - s fut kedvetlenül -

A bársonyszéken Tisza Pista ül...