Hetivers [20]

Előttem tinta és papír

S bemártva már a tollam:

De miről írjak: - mindenütt

Szörnyű nagy nyugalom van.

A muszka virtus már lehült,

S nem működik a bomba:

Lassan-lassan beevezünk

Az uborka-szezonba.

A háború oly vérszegény...

(Vérlázító, hogy így van)

Togó és Rosztmicsoda is

Csak kéjutaznak vígan.

Nyugdíjba ment a nyugdíj-ügy,

Az izgató, a vonzó,

A Házban úntatón folyik

A szürke, monoton szó.

Halálítélve Bécsbe már

A hős Franciska asszony...

(S a nyájas olvasó sohajt:

Csak kegyelmet ne kapjon!...)

Az Ilka-válság is letűnt

Immár a napirendrül -

A lóverseny ma már csupán,

Mitől a kedvünk lendül.

Ha versenyezni kezd a ló,

Pezsdül a pesti vére,

S villámoson, kocsin, gyalog

Kiront a versenytérre.

Nincs ideálisabb helye

Ennél a nagyvilágnak;

Az élet itt oly nagyszerű,

Hétköznap is vasárnap...

Az életben mi rút, mi bús,

Itt nyoma sincsen annak -

Nincs osztályharc, nincs bűn, nyomor,

Ha a lovak rohannak...

A honfi nem törődik itt

A megható helyzettel:

A pénz, a pénz érdekli csak,

Mit egy szép lóra tett fel.

A gondolat, az eszme egy,

Mely minden embert áthat,

Egy érzés úr minden szíven:

A ló, a kedves állat.

De hej, az élet újra rút,

Ha véget ér a verseny...

- S e pontnál búsan véget ér

Egyúttal hetiversem.