Hetivers [6]

Kis korcsmáros, nagyvendéglős

Búsul ez idő szerint.

Elhagyott, bús éttermében

Meghatottan széttekint.

Szidja azt a csöndet, mely az

Asztalokra ráborult -

S fokozottan az okát, a

Választási háborút.

Hasztalan függ ablakában:

„Rácz Pál X-ik fia!” -

Ritkaság, vendég előtt ha

Földig kell hajolnia.

Fogy dühében, - mivel nem fogy

Az étele, a bora:

Konkurrál most véle számos

Kormánypárti vacsora.

Kormánypárti választónak

Lenni nagyszerű dolog:

A jelölt úr hízelegve

Személye körül forog.

Arcra csókol és a kézbe

Meggyőző bankót lehel -

S érte csak a boldogító

Igent elrebegni kell...

S a vacsorák!... miket önt a

Legendás húsosfazék!

- Ily kitűnő vacsorákat

Nem mindennap oszt az ég!

Pártvacsorál, mint egy állat,

Buzgalommal, fesztelen,

S a miniszter ott ül véle

Együtt, egy terembe benn.

A menü fölötte finom,

Pezsgőt kap, meg böftököt,

Mikkel ismeretséget ma

Ő legelőször kötött...

És az ára összevissza

Nyolcvan kis fillér csupán -

S ha leszúrni elfelejti,

Akkor sem ütik kupán.

S ráadásul Tisza Pista

A lényegről szólni kezd,

Ő meg éljenez serényen -

Most hozták be a levest...

Tisza Pista szorgalommal

Még tovább is szónokol -

Tűzbe jő a honfi erre:

Ah, a húson már a sor...

A beszédnek végre vége,

S jégbe jő be Törley -

Mit tenne, ha tapsviharba

Mostan ő nem törne ki?!

S Tisza ajkán sóhaj lebben,

S benne rezg e bús morál:

- Hej, ha mind ránk is szavazna,

Aki velünk vacsorál!...