Hetivers [13]

I.

Zarándokol sok zoltán Bécsbe,

Velük röpül a gyorsvonat, -

Kedves hazám, ó, ha ily gyorsan

Vinnék dülőre sorsodat!

A felség, ah, fogadja őket,

Elébük mén személyesen

És koronás kezét is nyújtja...

„Kell-e több ennél, édesem?”

Ó, mert ha többet is kívánsz még,

Telhetetlen kuruc magyar -

Hát megkapod: leül a zoltán,

Helyet mutat királyi kar.

És ötvenöt, sőt hatvan percig

A felség véle elcseveg,

És szóba jő a kedves aszpik,

Malária, meg egyebek.

De míg a Burgig fölemelkedsz,

Ó, negyvennyolcas léghajó -

Ki kell, hogy hulljon a kosárból

Sok ballaszt-aspiráció...

S a tárgyalás még mindig meddő

Kormányra jutni nem lehet -

Míg a negyvennyolcból nem engedsz

Legalább is negyvenhetet...

...Az ünnep jő: ezer poéta

Ódához rímeket keres...

Ó, ünnepeljünk: 'sz ott vagyunk már,

Ahol a mádi - új nemes...

II.

(Kuropatkin dala)

Már siess Mukdenből vissza

Vert seregem,

Nékem ez a Mandzsu klima

Nem, nem egem -

Hull a zápor, hull a srapnel

Hej, sebesen...

Csak vonulj Mukdenbül is ki

Vert seregem!

Már egy éve, hogy a szörnyű

Háboru dúl;

Jobbszárny-balszárny dűl a sárba

Hangtalanúl...

Offenzíva, defenzíva

Mindegy nekem:

Csak vonulj Mukdenbül vissza

Vert seregem.

Ver Oyama, Oku, Nogi

És Kuroki,

S üldöz minden rovatvezér,

S sok rossz kroki...

S ezek után az embernek

Kedve legyen?!

- Csak vonulj Mukdenbül vissza

Vert seregem.

Nem terem babér e réven

Homlokomon:

Már az egész mesterségtül

Undorodom...

Fásult kedvvel, közönyösen

Nézegetem,

Hogy vonúl Mukdenbül vissza

Vert seregem.

Stösszel már e rút világtól

Messze, mulat;

Grippenberget visszahívták

S még sok urat:

Én is mennék már üdülni

S nem tehetem

Míg el nem hull velem együtt

Vert seregem...