Hetivers [3]

A falinaptárról letéptem

Ma a legutolsó lapot;

A kezem reszketett a ténynél,

Mely tudniillik meghatott.

Sok szomorú van abba kérem,

Hogy egy szökőév elszökött...

A dátum végin 4-et ír ma

A toll, s holnap, hej, ír 5-öt...

Mi fontoskodva futkosunk itt,

S az Idő csak játszik velünk...

Az évek egyre-másra szállnak,

S elillan kurta életünk...

Mit sóvárgón fűzünk az évhez

Minden január elsején -

Egy lemondó sóhajba vész el

Szilveszter-este sok remény...

Szegény hazánk is, azt reméltük,

Sok sorvasztó viszály után

Beér az áldott békerévbe...

- S ez is remény maradt csupán...

Az erős kéz, melynek jegyében

E hosszú, kínos év lefolyt -

Ránk zúdítá minden dühével

A rettentő, tüzes pokolt.

A darabant bár kipofozva

S asztal, szék összetörve már -

A bűnös még ruganyos lábbal,

Szánalmasan mosolygva jár...

Szabadon jár, kegyelmes úr ő,

Rá hallgat Bécsben a király,

És új nemest és új bárót és

Most új választást is csinál...

A ló, kit egy megbomlott Caesar

Konzullá tett meg hajdanán -

Az lehetett ily államférfi,

Mint Tisza Pista itt Budán...

Az ég borús nagyon fölöttünk,

Rajtunk az isten ostora...

S mi meg megyünk hajrá, előre,

Az ördög tudja, hogy hova!

A szenvedélyek úgy lobognak!

Az ország rút csatára vár,

A helyzet sűrű, vad chaosz ma,

Sehol egy biztató sugár...

De a vezérkart gond nem bántja,

Azon töpreng a sok legény:

Tiszát ki fogja üdvözölni

Az újév első reggelén.

És szerte, széles e hazában

Magolnak itt, magolnak ott,

Jobb ügyhöz méltó buzgalommal

Sok újévi szónoklatot.

S holnap minden papíron, ajkon,

Az országban köröskörül,

Részint írásban, részint szóval

Sok miljó b. u. k. röpül.

Az elszökött év minden gondja,

Minden baja feledve van:

Egymásnak boldog újesztendőt

Kíván boldog-boldogtalan.

A sablont én szörnyen becsülöm,

Lobog bennem újévi láng -

Tehát boldog újévet kíván

Az olvasónak is

Szilánk.