Hetivers [2]

Ah, itt van újra a karácsony...

- Hiába, az idő szalad -

S előestéjén áhítattal

Felajzom én a lantomat.

Ihless meg, nagy nap szent varázsa,

Adj szárnyakat, hadd szárnyalok!

Süss rám, hit bíztató világa,

Rímeim, sorakozzatok!

- Karácsonyfák zöld lombja közül

Szemembe tűz a gyertyafény...

Himnuszt szeretnék énekelni

A szeretnek ünnepén!

...S amíg szívem szinültig töltik

A tiszta, szent hangulatok -

A külvilágot észrevenni

Hiába, kénytelen vagyok...

- Ej ha, de fekete karácsony:

A földre nem hull szűzi hó,

Oly szürke, oly rideg lenn minden,

Nincs semmi, ami megható...

Az embereknek gond az arcán,

S közöny tanyázik a szemén...

Az üzletek vidúlnak csak fel

A szeretetnek ünnepén.

A szeretet, mit emelgetnek,

E napnak szent igéje, hol?

Szemem a széles nagy világon

Keresi, nem leli sehol.

De gyűlölet, de bűn, cudarság:

Az él ma is, hej, mindenütt...

S hány szembe csal ma is az élet

Keserves, fájó sós nedüt?!

- Drezdában a bukott királynő

Fiaiért könyörg szegény...

S az anyaszívet összezúzzák -

A szeretetnek ünnepén...

És messze-messze Ázsiában,

Foly szörnyű, őrült háború:

A cár legszentebb érdekében

Hull százezernyi jó fiú...

Az ágyu bőg, a bomba robban,

Patakban ömlik ott a vér...

És pétervári palotában

Álmodik a cár, a fehér:

Álmodja, hogy halálos sebbel

Lerogy a jó kozáklegény

És áldja őt, a jó atyuskát

A szeretetnek ünnepén...

Hát a politikai helyzet,

A mi sorvasztó háborúnk?!

Szokás szerint egymásnak rontva,

Rút gyűlölettől lángolunk.

S a „bécsi kéz”, meg az „erős kéz”

Őrjöngve a fejünkre tör: -

Miben ma karácsonyt látom,

Ím, ez a szomorú tükör!...

- Szárnyam lehull... sóhajtok egyet,

Könny ül a szemem szögletén:

...Nem, nem tudok himnuszt dalolni

A szeretetnek ünnepén!