Ének a negyven zsandárokrul

Az égen barna felhők járnak,

A helyzet szerfölött komoly, -

„Mi lesz, mi jő?” - mindenki ajkán

E szörnyű, bús kérdés honol.

Kárpátoktúl az Adriáig

Ez hangzik völgyön és hegyen;

„Mi lesz, mi jő most?” én is, mint más,

Ezen töröm szerény fejem.

S kutattam lázzal reggel-este

És délután a hírlapot -

Míg végre a derült sorokból

Az ismert villám lecsapott:

A sűrű, misztikus homálybul,

Mely elfeküdt a helyzeten,

- Zsandárok bukkannak ki végre,

Ah, számra nézve negyvenen...

Oh, annyi balszerencse közt s oly

Sok nézeteltérés után,

A t. Házban negyven zsandár

Üti a honatyát kupán...

S én meghatottan eltűnődöm

A negyven zsandárok felett...

Mely lényükből lágyan kiárad,

Oh érzem a költészetet...

A zsandárok! ez oly regényes...

Ez egy nagy és szép gondolat!

Ilyesmi nem termett a honban

Egy hosszú ezredév alatt...

- A boldogult Demosthenesnél

Százszor szebben beszél - a tett!

S e szempontbúl a zsandárkarban

Van ám tehetség módfelett!...

Eddig csak Tiszának jutott ki

A tettnek örömeiből:

Szegény fejét Pest hógolyóval,

És kővel ünnepelte Győr.

De most jaj nektek is, kik balgán

Lármáztok holmi szent honért:

A zsandárhad, hej, megszolgálja

A Házőrzői munkabért...

Ah, gondolatnak is mily kedves:

Ha Perczel int, ki elnököl,

- A negyven zsandár, „akit ér: vág,

Pofoz, tör, ront, dul, sujt, rug, öl!...”

Foglalkozásuk kellemes lesz:

'sz oly szép e működési tér...

- S a negyven zsandár - istenugyse -

A kormánypártnál többet ér.