Ada-Kaleh

Történt valami ezen a héten,

Ami nagyon jól esett nékem,

Az, hogy birtokba vette Ada-

Kaleht az én szép hazám hada.

Az én szép hazám hada a zsandár,

Nincs is félelmesebb katona annál.

Nem is csudálom a török haderőt,

Hogy megretirált négy zsandár előtt.

És nem négy zsandárunk van, hiszen

Összesen van vagy ezer, azt hiszem.

Ennyivel lehetnénk tán a mai

Viszonyok közt a világ urai.

De tekintetes Rendek és Karok,

Én itt nem csúfolódni akarok,

Hanem lelkemnek friss és szelíded

Örömét öntöm, olvasó, elibed.

Ada-Kaleh, e bájolóan hangzó

Név fölötti örömemről van szó.

Imádom ezt a szép ki szigetet,

Melyhez diák-fantáziám ügetett.

Mely a romantika peremén kéklett,

S imádom most is, hogy a miénk lett.

Ó egy pici kis föld e hazában,

Mely csakugyan vad, istenigazában.

Ahol tündéri még az állapot

Ahová nem járnak még a lapok,

Ahol nincsenek kéjes kávéházak,

Kártya, lóverseny s más alacsony lázak.

Se villamos, se telefon, se boy,

Se színház, amely oly izgalmas, oly...

És nem jönnek az utcán ismerősök,

Kiknek közeledtére libabőrzök.

Se korzó, se Gerbeaud, se Stefánia-út, ó,

Se Ritz, se tenisz, se hooky, se autó.

Én az én hazámból nem vágyom el,

Rájöttem, hogy itt élni s halni kell.

Ada-Kaleh, szívem, a dobogó

Örül, hogy rajtad a magyar lobogó.

Ada-Kalehra, oda megyek lakni,

Csak lesz egy nő, kitől csókot is kapni?