Szalvátor [2]

Az utcán idekint

Mit látok, mit látok:

Kiragasztották megint

A Szalvátor-plakátot.

Hogy zúg - hallga csak hallga -

A szomjas emberfalka

S csurgó nyállal dől be

A meleg vendéglőbe.

És ellep minden asztalt

S a nyájas és tapasztalt

Vendéglős sétál a heccben

Mint az oroszlánketrecben

A szelídítő.

Ó milyen üdítő

Lelkemnek ez a látvány,

Melyet csöndben, számat tátván

Az ablakon át nézek.

A forgalomtól részeg

Pincérek két kézzel tárják

München fekete nektárját

S a vendégek rögtön bedugják abba

Az édes, sűrű, sárga habba

Az orrukat. Szemük behunyják

És nyelik, nyelik, nyelik, el nem unják,

Fejük hátra ájult s a nyakon

Ádám-csutkájuk jár. Hallgatagon

Állok magamban kinn a járdán

A sörívó népet csöndesen áldván:

Ó emberek, boldogok legyetek,

Sört igyatok, perecet egyetek,

A bajuszról a habot nyaljátok,

Legyetek boldogok, halljátok?

S mondjátok: Ááá... s mondjátok: Prozit!

S mindent, ami a sörhöz tartozik.

Egy Zerkovitz-nótát is danoljatok,

Aztán fejetekkel összébb hajoljatok,

Valami jó viccet meséljetek

Egyáltalában boldogan éljetek,

A szerelemnek föl ne üljetek

Állásért és pénzért nősüljetek,

S álljatok a fotografus elé

Arátokkal mosolyogjatok belé.

Nézzétek meg a mozi-szkeccseket,

Szivarfajtákról beszélgessetek,

S ha zord az idő, mint Ázsiába,

Utazzatok le Abbáziába,

Ne olvassatok könyveket,

Ne hullassatok könnyeket,

Lelketekkel ne legyen dolgotok,

Mondom, legyetek mindig boldogok

Mint februárba,

Mikor beledugjátok az orrotok

A sörös pohárba.