Bál

Minden este bál

Van a Royal

Nagytermében a szezonban.

Innen-onnan

Előkelő

Hintók s fiakkerek rohannak elő

S ezekből kiszállnak

Lenge árnyak,

Tünemények,

Tündéri lények,

Selyem felhők,

Illatosak, fehérek -

Bocsánatot kérek,

Az ifjú delnők.

Nézem és bódít

Ahogy nyitódik és csukódik

A kocsiajtó

És én, a sajtó

Szerény munkása,

Igénytelen alak,

A kocsik közt nevetséges módon.

Előre-hátra kínlódom,

Hogy el ne gázoljanak.

Ott lézengvén imigyen

Bámulom irigyen

Az érkező fiatal urakat,

Szívemből szakadt

Sóhajjal gondolom: Ezek

Az úgynevezett

Táncosok. Ó de szépek.

S nem bánom, ha a lábomra lépnek.

Hátha jól esik

Nekik?

Mind fürge, karcsú

Mind gondtalan arcú,

Mindnek az álla

Ki van borotválva,

Mint a pünkösdi rózsa.

A kocsisnak odasózza

A taksát,

S boldogság, ifjú vakság,

Repülnek fel a lépcsőn, mint a fecskék,

S jönnek a tisztecskék.

Feketében és aranyba.

Sarkantyú piciny harangja,

Vissza varázsolod, vissza

Szívemet, mely képzelt bálok

Tündér emlékeit issza.

Én is, ó Szentpétervárott

Hóval fedett palotában

Arra, szemben a Volgával,

Lejtettem, csusszantam, jártam

Tatjánával és Olgával.

Milyen szép volt, de mit ér ez,

Költemény és regények?

Hiszen nem táncoltam tényleg,

Lelkem méla vágyat érez.

S menni szeretnék a bálba,

Igaziba, a Royalba.

Nézek, néma érdeklődő,

Csak a ruhatárig látok,

Mit játszanak a cigányok?

Nem hallatszik, csak a bőgő.