Asta Nielsen

Oh Asta, te gyönyörű fantom,

Hallgasd meg lantom

Nyögdécselő dalát.

Nahát

Azt a

Kutyafáját Asta!

Szeretlek, imádlak,

Mióta a moziba látlak.

Téged nézlek minden este,

Rabod lettem szép menyecske,

Te csábos arcú,

Karcsú,

Vonagló alakú,

Tiszta nyakú,

Gyilkos szemű

Nőnemű

Álom.

Minden este csodálom

Tüzes véredet,

Perzselő szenvedélyedet,

Kalandos éjedet,

Véres negélyedet.

Eltáncolsz hangtalan előttem

Esténkint a lepedőn,

Mint vad álmaim, melyeket epedőn

Ifjú ábrándjaimba szőttem.

Egyszer fekete lovarnő vagy,

S ostoroddal szíven suhintasz,

Vagy

Kóbor cigányleány gyanánt

Eszed a férfit, mint a banánt.

De ez nem ér tán annyit, mint az,

Mikor a castagnettet rázod

És cicisbeódat leigázod.

Hát mikor mint úrhölgy, éjjel

Egy előkelő

Kastély ablakából mászol elő

S megszököl a sofférrel.

A képzelet vágyón elém von

Óh démon, démon, démon,

Melynek szerelmét rég lelkemben hordom,

S amellyel sose volt dolgom,

Óh rohanó autó,

Óh rejtekajtó,

Óh álarcok,

Oh szeparéban dúló harcok,

Óh fekete valcerek,

Mérgek, tőrök, revolverek

Óh mért nem vagyok Zigomár,

Óh mért nem vagyok mormon,

Kalandom nem lesz sose már,

Megnyúlik búsan az orrom,

S csak ennyit tudok motyogva mondani:

Nordisk Film Company.