Gyümölcs meg gesztenye

Hölgyeim és uraim

Ezer bocsánat,

Hogy megint sok lesz a bánat

E víg versezet sorain.

Mit tehetek róla,

Már elutazott a gólya,

Már elvirágzott régen a mák

Már megnyiltak a tánciskolák,

A gigerliket gamásni

Segélyével látjuk mászni,

Eltemetkeztek a kertek,

Felzendülnek a koncertek,

Keletnek - nyugatnak

Csukott kocsik szaladnak,

S ha beszélgetünk reggel

A többi emberekkel;

A szánkon át, ni

A lehelletünket látni.

S az utcán, milyen kedves -

A ködtől nedves

Gyümölcsökkel szemben

Sütik már a marónit.

A tagadás mire való itt,

Ez nagyon ellágyít engem,

Sokáig nézem én itt

A két utcai nénit.

Lassan piszmog, lemondva jár,

Kordéja mellett a Nyár

Utolsó, vén, rongyos nemtője

S körtét, szőlőt, barackot

Kínál,

Miket a kecskeméti parasztok

Dolgos keze csinál,

S az utca nem igen veszen tőle,

S a másik nénit a másik sarkon,

Őt a Tél boszorkányának tartom.

Kövér kályhája mellett

Terebély ernyője alatt

Barna gesztenyét szemelget

Tisztogatja, mint a kis halat,

S rakosgatja a forró serpenyőre

És vesznek és esznek belőle.

A két öreg néni

Olykor egymásra szokott nézni

S a fejével csendesen int:

Hát itt vagyunk megint,

Szomszédasszony, nyárból tél lett,

Szomszédasszony, elmegy az élet.