Tripolisz

Szeretnék hajóra szállni,

Szeretnék tengerre menni,

Kelet felé vitorlázni,

A Keleten megpihenni.

S ha ábrándom fényszóróját

Forgatom oda meg vissza,

Csakis Tripoliszba vágyom,

Csakis vágyom Tripoliszba.

Óh elég egy ilyen vágy is

Gyönge szívemnek, hogy fájjon,

De jó lenne ott sétálni

Most ez exotikus tájon.

Elképzelni is milyen jó

Az életet, ami van ottan:

Pálmák között folyó úton

Tevék ballagnak nyugodtan.

Süt a nap a sivatagban,

S ha egy kis enyhhelyet áhít,

Az arab a fa alá ül

S eszi a fa datolyáit.

Ott ül fehér burnuszában,

Nézi a fehér tetőket

Mily fehérek ott a házak

A moziban láttam őket.

Hát még este, az lehet szép,

Tripoliszban a hold felkél,

És fátyolos török nőkkel

Népesül meg ablak, erkély.

És a csendes ódon utcán

Felhangzik a méla ének,

Melyet az ő sajátságos

Hangszereiken kísérnek.

És az utcán, itt is, ott is

Olasz katonák sétálnak,

Pödörgetik bajuszukat,

Talán bizony nőket várnak.

Hát persze hogy nőket várnak,

Jönnek is már, jönnek, jönnek,

Fátyolukat feltakarják

S fűszeres csókkal köszönnek.

Tenger is van, napfény is van,

Csend és béke és csók is van,

Nem hiába gondolom én,

Mily jó lehet Tripoliszban.

Most már értem, kis koromban

Könyveimre ráborúlva

Mért szerettem volna mindig

Elmenni a háborúba.