Fáj a fejem

Ha szombatonkint leűlök verset írni,

Rendesen

Fáj a fejem csendesen,

Ejnye, ejnye, kutyafékom

Itt, itt a bal halántékom,

Micsoda rím,

Micsoda báj,

Mily édes, ím:

Fáj, fáj, fáj.

Az ujjammal dörzsölöm,

Mily könnyedség, mily öröm,

A fájdalom úgy lenyom,

A szemem is behunyom,

Mely most ezerszámra lát

Forgolódó karikát,

Kéket, sárgát, vereset,

Rímecskéket keresek,

S agyamon, mely szolgai,

Átmászkálnak tunyán

Az elmúlt hét dolgai.

Időjárás, szinkörök

És Gaedicke és Török,

A Vampeticsbe járó

Vendég és a gondnokság

Alá helyezett báró.

És a politika és a külügyek

És mindenféle ürügyek

Hogy verset írjak szombaton.

És fáj a fejem mondhatom,

Ez a nyilalló, szúró, reszelő

Fejfájás épp ilyenkor vesz elő.

Szolga, szolga, szolga

Hol bujkál maga megint,

Hát mi a maga dolga,

Rohanjon le a New-Yorkba

Hozzon egy aspirint

(De siessen!)