Várjon


Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje már el a kezem.
Nem! Idelátnak. Ne vadúljon.
Megmondtam, nem. Bolond maga?
„Mért nem, hogy mért nem, mért nem?”
Csak. Nem. Maga nem érti,
Mert maga férfi.
Mert maga harcos, maga rabló,
Mert maga gyilkos. Maga férfi.
Ha ha! haragszik.
Jaj ne gyötörje szegény
Ártatlan cigarettjét.
Nem is felel már. Gyűlöl. Ideges.
„Nem tehet róla, mit csináljon.”
Megmondom kedves mit csináljon:
Várjon. Várjon.

„Mi az az egy csók?” Hm. Mi az.
Az az, hogy húnyom a szemem,
És álomért imádkozom.
Nincsen tegnap, nincsen nevem.
Az élet égő rózsatenger.
„Egy csók, mi az?” Maga nem érti,
Mert maga férfi.
Az az, hogy leszakadt az ég,
Meghaltam, itt a másvilág.
Csók... bűvöl messzi-messziről,
Óh az mesés korallsziget,
Utazni kell oda hajón.
A csók... az fél elájulás.
Az egy kis megbolondulás.
Csók... csók... letörve és alélva
A forróságtól, influenzás
Testtel, felszökött
A hőmérő... olyan az, a csók.
Nem, nem szabad még, semmi áron.
Várjon. Várjon.

Igen, szenvedjen. Tán megéri.
Nem alszik majd. Nem hal bele.
Örüljön így is egy kicsit nekem.
Hadd érezzem, hogy emberszámba vesz.
Egy séta egyszer kis esőben.
Egy halk cigány. Egy halk sohaj.
Egy halk szó. Egy elnémulás.
Ez a sok semmi, együtt,
Ez a boldogság. Ezt maga nem érti,
Mert maga férfi.
Kedves, fogadjon szót.
Ne higgye, hogy ez elveszett idő.
Olyan szép emlék lesz, meglássa, majd.
Dühöngjön néha. Csak meg ne útáljon.
Várjon. Várjon.

„Mikor, mikor már?” Én nem kérdeném.
Mit tudhatom. Egyszer, talán.
Talán a szellő a szívemre ejtett
Egy pötty porzót. És megfogan talán.
Tán egy darázs járt a szívem körül.
Felhólyagzik, megérzem majd, talán.
Hajnalba hallok egy hajósípot,
Álomszerűt... hozzám izen talán.
Úgy kell majd egyszer bukni a fejemnek
Mint szeptemberben a virág...
Van annál szebb? Maga nem érti,
Mert maga férfi.

Majd egyszer... nagy bőgés után,
Vagy egy kacaj közt.
Vagy csak magára nézek, kedves,
Ha egy lemez lejárt. Vagy, vagy csak úgy,
Egy cigaretta közben. Este majd.
Vagy délután. Vagy délben. Nem tudom.
Holnap talán már. És talán soha.
Mi az? maradjon! csak tovább ne álljon.
Várjon. Talán csak percig.
Várjon. Várjon.


作者
厄爾諾·賽普

来源

https://github.com/elte-dh/poetry-corpus/blob/main/level1/Szep_14029/Szep_14029_0349.xml


报错/编辑
  1. 初次上传:李大侠
添加诗作
其他版本
添加译本

PoemWiki 评分

暂无评分
轻点评分 ⇨
  1. 暂无评论    写评论