Jégvirág

Én csöndes téli délután

Szeretek az ablakban ülni,

Fölöttem az emeleten

Hallok valakit hegedülni.

A halk hegedűt hallgatom,

Kibámulok az ablakon.

Az üvegen nem látni át,

Belepte azt a jégvirág,

A jégvirág.

Csodálatosak igazán

Az ablakon a jégvirágok,

Lassankint álomnak hiszem

Odakint a bolond világot.

Oly idegen lesz énnekem

Minden emlékem, életem,

Óh ez az égő ifjúság

Elhal bennem, már jégvirág.

Már jégvirág.

Unom magam, figyelgetem

A sok-sok jégvirágot sorba,

Milyen szép rajz az ablakon,

Nini, ez mintha rózsa volna.

S ez jácint... itt meg szegfű nyit,

Eszembe juttat valamit.

Ti lázas nyári éjszakák!

A szegfűm is csak jégvirág,

Csak jégvirág.

Emitt olyan mint egy lugas,

Az orchidea, s ott egy pálma,

S itt, itt ez mirtuskoszorú...

Óh Istenem, valóra válna?

Ujjam gyáván érinti meg,

Milyen hazug, milyen hideg.

A szívem fáj, nézem tovább

Mily érdekes a jégvirág,

A jégvirág.