A Lánchid és az alagut

Indiszkrét nem leszek talán,

Midőn elmondom most önöknek,

Hogy a Lánchid s az alagut

Valamikor viszonyt kötöttek.

Hogy kezdődött, mindenki tudja:

Egyszer egy nagy eső esett,

S a Lánchidat az alagutba

Betolták jótékony kezek.

A Lánchid, Lánchid,

A Lánchidról szól ez az ének,

A Lánchid, a Lánchid,

A Lánchid olyan, mint az élet.

Azóta forrón szereti

A jó Lánchid az alagutat,

A csókos pesti éjszakán

Mindig egymás mellett aludtak.

Az alagut sötét szemébe

Régóta bolondul a hid

S a viszony megviselte végre

A Lánchid összes láncait.

A Lánchid, a Lánchid,

A Lánchidról szól ez az ének,

A Lánchid, a Lánchid,

A Lánchid olyan, mint az élet.

Hej, reszket minden tagja már,

Szegény Lánchid már hatvan éves...

Szidja az omnibuszkocsis,

Hogy átdöcögni rajt veszélyes.

Hogy talpra álljon egyszer ujra,

A Lánchidat kezelni kell,

Két évig eltart ez a kura -

Oh alagut, mondd, hű leszel?

A Lánchid, a Lánchid,

A Lánchidról szól ez az ének,

A Lánchid, a Lánchid,

A Lánchid olyan, mint az élet.

E megható pesti regény

Utolsó fejezethez ér el,

A rossz asszony, az alagut

Kikezd egy fiatal legénnyel...

S most válik bussá ez a vig dal,

Az öreg Lánchid elaludt -

S az izmos eskütéri hiddal

Megcsalja majd az alagut.

A Lánchid, a Lánchid,

A Lánchidról szól ez az ének,

A Lánchid, a Lánchid,

A Lánchid olyan, mint az élet.