Az ősbudai bohém

Ősbudába szombat este

Kirobog a vidor ifju,

Ki egy bankban hivatalnok,

Vagy a jogra hallgató.

Egész héten izzad, fárad,

Csöndes, józan, mint egy marha,

Közönséges, jámbor ifju -

Ám bohém lesz szombaton.

Félrecsapja panamáját,

Bérletjegyét fölmutatja

S szalutálva nyitnak utat

Néki a zord várnagyok.

Szemei a villanyok közt

Fantasztikus tüzben égnek,

És a Móricot fütyülve

Lép a területre ő.

Betekint a lovardába,

Lóra pattan, mint egy cowboy,

Husz krajcárért huj-hujt ordit,

Míg a földre leesik.

Majd beront a lövöldébe,

Hol a szegény célok vannak,

Gőggel lő be ötszáz célba

És egyet el nem talál.

Innen mén a borozóba,

Hol a lányok s a pincérek

Hódolattal köszöntik a

Nagyságos bohém urat.

A nótáját elhuzatja,

Pár kurjantást megreszkiroz

S „Bohémasztal!” kiáltással

A cigánynak mitsem ad.

Majd a Moulin-Rougeba néz be,

S táncoltatja ama nőket,

Kik megélnek, ha szeretnek -

S egy szeszt elszántan lenyel.

A Moulinba, a moziba,

S mindenüvé ingyen lép be:

Azt hiszik, hogy hirlapiró

És ez néki jól esik.

Ilyen ifjut hogyha látok,

Szivem vigan kezd dobogni:

Hál' Istennek s Ősbudának -

Nem veszett ki a bohém!