A san-marinói kölcsön

San-Marino csöndes ország,

Nem történik semmi ott,

De bármilyen csöndes állam:

Előfordult mostanában,

Hogy a pénze elfogyott.

Az idén a termés rossz volt

És nagy lett a drágaság...

Részletekkel nem kinlódom,

Elég az, hogy szörnyü módon

Snasz lett a köztársaság.

A köztársasági elnök

Országgyülést összehitt:

Összejő az országgyülés,

Mely egy kávéházban ül és

Ott egy pikkolót ürit.

San-Marino honatyái

Míg isszák a pikkolót,

A pénzügyet busan szidják

S csakhamar megállapitják:

Ily szegénység sohse vót.

Föliratja kávéját, s szól

A pénzügyminiszter úr:

„T. Ház, van egy ötlet nálam -

Kölcsönt vesz föl minden állam,

Hogyha néha megszorul.

Vegyünk föl egy államkölcsönt,

- Ez előkelő dolog -

Ha valahol kölcsönt kértünk

S Tiller konzul jót áll értünk:

Államkölcsönt pumpolok!”

Megy a levél (utánvéttel)

S Tiller Mórhoz béköszönt:

„A külfölddel ön jóban van,

Szerezzen pénzt valahonnan,

Szent hazánkra kérjük önt!”

Ó, a helyzet ünnepélyes,

A feladat isteni:

Tiller Móric hát nem átall

A magas diplomatákkal

Jegyzékváltást kezdeni.

Cimeres, szép cég-papiron

Minden istenadta nap

A jegyzéket váltja, váltja,

Államkölcsönt hátha, hátha,

Szakállára hátha kap.

Angolország, Francjaország,

Németország visszaír,

Mind azt válaszolja: „jó vicc!” -

S Tiller Mór, vagy Tiller Móric

Mint konzul, naponta sír.

San-Marino eszerint hát

Államkölcsönt nem kapott

S Tiller Mór, kit bosszu tölt el,

Nincs már jóban a külfölddel

És ez sulyos állapot.

Ámde nem snasz San-Marino,

Némiképen már virul:

Hat vég posztót küldött Tiller

S lemondott hű honfi-szivvel

A konzuli gázsirul...