A kapualjban

A kaput már régen bezárták,

Bus, elhagyott az éjszaka,

A kapualjba néz a holdfény,

Ott áll egy cseléd s egy baka,

Ott áll egy cseléd s egy baka.

Hallgatnak egymáshoz borulva,

Mint ázott tollu két madár,

Mint fejfák régi temetőben...

Mosolyog, aki arra jár,

Mosolyog, aki arra jár.

Az otthonuk a zord kaszárnya,

S a rossz, sötét cselédszoba,

Állnak s gondolnak egy pusztára,

Egy szép falura, vagy hova,

Egy szép falura, vagy hova.

Hol a rejtelmes zöld buzában

Friss ágyat bont az alkonyat,

Hol nászindulót huz a szellő

S az elmorajló gyorsvonat,

A szellő és a gyorsvonat.

Nagy étvágyával elragadta,

Elnyelte őket Budapest,

Kapu alá szöknek szegények

Reszketve, hogyha jő az est,

Ha csókot prédikál az est.

Itt gunnyasztanak, bóbiskolnak

Némán a kapualjba benn...

Átellenből figyel a rendőr:

A kapualjba rend legye,

A kapualjba rend legyen!