Apácák éneke

Ragyogó nyári délután

A kórház hallgatag kertjében

Apácák ülnek egy padon négyen,

Ragyogó nyári délután.

Nyár van s a kertben ülnek ők,

Piros virágok mosolyognak,

Nyár van és halk énekbe fognak, -

Egy zsoltárt énekelnek ők.

A négy apáca énekel...

Arany napsugár szökik rájuk,

Fényben inog a kornetájuk -

A négy apáca énekel.

A zsoltár, mely bús, jámbor, német:

Most lángot kap, illatot, lelket -

Így még sohasem énekeltek

Zsoltárt, mely bús, unalmas, német.

A négy apáca fiatal;

Laposra fűzött kebelük zihál

S a zsoltár forró, vad taktusokba száll...

A négy apáca fiatal.

Mintha szerelmes nóta zengne:

Vágy, ifjúság... mámoros csókok álma

Belopózik az ájtatos zsoltárba -

Mintha szerelmes nóta zengne.

A furcsa ének elakad

És hull a négy apáca könnye,

Több, mint az olvasónak gyöngye -

S a furcsa zsoltár elakad...