Meztelen

Ábránd derül elébem, esztelen

Holnaptól fogva járnánk meztelen

Ingünk a napfény, a vihar a fésünk,

Szerelem vón őszinte nevelésünk

Én nem tudom szívünk mikor szeret

Egyet szeretne csak vagy ezeret?

Az ölelések vinnének kerengve

Mint hullámok a tengert végtelenbe

Sejtek csókot többet mint eleget

Csillagos földet, pipacsos eget

Erdőkön élnénk, senkitől se félnénk,

Százszor többet danolnánk mint beszélnénk

Csapná a záporos május szelével

Vizes testünk szirommal, zöld levéllel

Színt játszva, mint a selymek és halak

Versenyt futnánk a szivárvány alatt

A sóhaj híd vón estéből az éjbe

Öröm hegyéről álom felhejébe

A tiszta könny altunkban esne meg,

Nyílnának reggel harmatos szemek

Azt sem tudom, dolgozni kéne-é,

Vagy csak vonúlni a szüret elé

De tán még a szüret sem érdekelné

Az élet csak szerelmet énekelne

Csak csókot ennénk, legjobb földi jót,

Nem vón kinek leverni a diót

A Nap borúlván, mennénk mind mesélve,

Lábunk megmosni csendes fűzes érre.

Fejünk merengés félre hajtaná,

A mosoly ajkunk nyílva tartaná

Amit beszél a víz, a lomb, az állat

Füleink mindent hallván hallanának

Tollát a gerle s hervadat felé

Levelit tölgy útunkra ejtené

Jaj, csuda vón az őszök levele:

Pillangó, ki nem száll, csak lefele

Télen beesné hajaink a hó

Óh, báj vón, bál vón, bomlani való

Állnának szembe a fiúk, a lányok,

Merő fehér anyók meg aggastyánok

Vón hahota, az ég ketté hasadna,

A boldog isten is velünk kacagna.