A jégvirágok holt honába

Eljön az a nekem való majd

Meglátja szívemet szememben

Sikolt gyöngét, langallva sápad,

Esik vállamhoz, úgy ölel meg.

Ezt a tavaszt én akkor érem

Mikor már száraz lesz a széna

Mikor hó lesz az almafákon

S alszik befagyva mind a nádas.

Halántékomhoz ér kezével

Deres hajamtól újja fázik

Csókol s a bánattól elájul

Hóvíz indúl borúlt szememből.

Hold néz le majd a nap nevében

Sötét zajlás közt csolnakázunk

Vad sóhaj űzi gyász vitorlánk

A jégvirágok holt honába.