Elalvó hattyú

A hattyú lehajtja hó nyakát

Hó nyakát fekete tóra,

Ő nem tudja hány az óra,

Nem is hallgat harangszóra,

Nyugovóra nem mond jóccakát.

Szép csendesen megáll a tavon,

Árnyéka ott van mellette,

Az is fejér mint a teste,

Sötét a víz meg az este,

Ez lehetsz te, sötét fájdalom.

Most alszik el a hattyúmadár.

Megyen a hold haloványon

Végig a véres világon,

Áll a hattyú ében tálon

Mint az álom. Minden néma már.