A kert fái

Rózsafa szegény de gyönge,

Ha a karóhoz nem dűlne,

A napfénytől elszédűlne.

Mint a szűzlány keblecskéje

Szakad zöldből kikacsintó,

Olyan az a rózsabimbó.

Almafa mint a menyasszony,

Szerelmében színfehérben

Majd elájúl örömében.

Gesztenyefa meg nem moccan,

Virágai állnak rajta,

Ha megmozdúl, lehullajtja.

Az orgona mélyen hallgat,

Illatát alélva ontja,

Maradok annak bolondja.

Estefele jaj hogy adja,

Mondd, boldogság vagy búbánat

Nagy szaga az orgonának?

Galagonya olyan furcsa,

Mintha nem igazán állna,

Csak szívemből lepingálva.

Mintha várna andalodva,

Álom lenne, tündér lenne,

Odamennék, ellebbenne.