Húszéves fiúk halála

Két karjukat még kitárják

Mint madár, ha száll, a szárnyát,

Mondd elszállhattak vele

Bájos tartomány fele?

Mint varázslatban lehúlltak,

Mint álomban úgy elmúltak,

Mint a hópehely leül,

Mint pillangó elrepűl.

Virágarccal csodaképpen

Elomolnak rémmesében,

Fergetegben milliom,

Milliomnyi liliom.

Mint a csillagok az égen

Csudálkoznak az éjfélen

S hajnalban kialszanak,

Mielőtt fölkél a nap.

Tán csak itt jártak, mint nyáron

Mosoly fut le napsugáron

S játszik a tornác falán,

Vendégek voltak talán.

Hova való a mi drága

Orgonánk tűnő virága?

Hát zölden hullt falevél

Akit elszöktet a szél?

Hova való ifjú sóhaj?

Hova való édes óhaj?

Álom, ábránd elhaló?

Életünk hova való?

Tán már otthon járnak-kelnek,

Angyalokkal ünnepelnek,

Könyökölnek meglehet

A szivárvány híd felett.

Elmerülnek fényes égbe,

Tejtengerbe, édességbe,

Mint csengettyű elhal csendbe

Csengve, zengve végtelenbe.