Reggeli gyöngeség

Óh zúzmarás kegyetlen reggel...

Még visszafelé húz az álom,

Hogy egyszerre a nyoszolyámon

Fekszem bámész nyitott szemekkel.

Ezek a furcsa, fájó percek...

A folyosón ketten beszélnek,

Jaj, rám szakadt megint az élet,

Jaj, de aludnám még egy verset.

Nyújtózni a két gyönge karral...

Lenn egy zárt hintó sietett el

Szépséggel, kinccsel, asszonytesttel,

Nyújtózom és a két ló nyargal.

A nap lángzászlaját kitűzte...

A szívemből feljön a bánat,

Száll, száll, mint a magános háznak

Messzi elnyúló kéményfüstje.