[Ednehány szóm vagyon énnekem tevéled]

Ednehány szóm vagyon énnekem tevéled,

Azki világodat illyen bátran éled,

Azkire most kérlek, énnékem megfeleld,

Első kérdésem ez, kicsoda te neved?

Mondék, az én nevem az királyi fölség,

Dicsősség, fényesség, korona és szépség.

Ki fia vagy hát te? Atyám az Istenség.

Hát ki szolgája vagy? Uram azon szentség.

Kit szeretsz? Azt, azki leginkább szeretett.

Kitől félsz? Csak attúl, azki idvözíthet.

Kinek könyörögsz hát? Ki mindjárt segíthet.

Kit áldasz? Csak azt, ki egyedül teremtett.

Hol te lakóhelyed? Az felső magasság.

Ételed micsoda? Csak halhatatlanság.

Italod micsoda? Az szép ártatlanság.

Vagyon-e szép ruhád? Vagyon: egy igazság.

Rokonod kicsoda? Ki haláltúl mentett.

Barátod kicsoda? Ki viselt keresztet.

Ellenségnek kit vélsz? Ki almával vesztett.

Micsoda fegyvere? Csak az nagy késértet.

Ki oltalmazhat meg? Ki szűztűl született.

Micsoda fegyvert ád? Hitet, reménséget.

Kit bocsát hadnagyul? Amaz igaz Lelket.

Micsoda jót nyersz meg? Az örök életet.

De holott fogsz lakni? Azhol más nem lakott.

Mit látsz ott szemeddel? Mellyet más nem látott.

Füleddel mit hallasz? Kit senki nem hallott.

Micsoda nyelven szólsz? Mellyen más nem szóllott.

Kérkedékeny voltál némelly embereknek

Mikoron hallanám bolondul nyelveknek,

Akkoron nagy bátran így szóllék lelkemnek,

Ki ezt elolvasod, szólj te is lelkednek.

Beteg lévén testem egy kis nyavalyátúl,

Egészséget vévén lelkem pedig attúl,

Gondolkodván sokat legfő dolgaimrúl,

Írék mindjárt készen éneket azokrúl.