Bánat

A tunyaság ravatalán

Felülök, mint a tetszhalottak,

Lehetne még élni talán,

Szívemben kínok furakodnak.

Nagy messze játszik a cigány,

Hí a vadászat fájó kürtje,

Kéklő szőllőkből int vidám

Szép napoknak sok sűrű fürtje.

Ragyognak boldog pázsitok,

Hol piros csókok nyilladoznak,

Vár szeretőm, kit áhitok -

Majd sohanapján hazahozlak.

Álmos vagyok, gyáva, szegény,

Kinek se szándoka, se terve,

Istenem, hol járhatok én,

Szép életem hol folyhat, merre?

Nehéz pilláim lecsukom

Akár az elcsüggedt hazátlan,

Ki végtelen országúton

Leül a néma havazásban,

S aléltan tűri a havat:

Födje halálos hermelinnel,

Míg messzi víg szánkó szalad

És mindig gyöngébben csilingel.