[Reménségem te légy nékem]

Reménségem te légy nékem,

Nagy hatalmú, bölcs Istenem,

Tőled legyen segítségem,

Mikor terhel én sok vétkem.

Bűnnel noha éltem rútult,

Álnoksággal szívem burult,

Ne légy mégis mellőlem múlt,

Látván, hogy igyem rád szorult.

Por hamuból én eredtem,

Sok szennyt ezekből rám vettem,

Kiben úgy is keveredtem,

Hogy tisztulttá most sem löttem.

Senki nincs előtted igaz,

Minden mi érdemünk csak gaz,

Mennyországban részt vehet az,

Kinek jó voltod irgalmaz.

Szükség tehát mindeneknek

Kincsét kérni kegyelmednek,

Hogy természeti kedvednek

Lágyítson ítíletednek.

Félen tévén érdememet

Rád hagyom én is igyemet,

Töltséd így bé szükségemet,

Hogy idvözítsed lelkemet.