[Hadvezérlő Pallás]

Hadvezérlő Pallás,

Tekints, s tisztedhez láss,

Jelents itt meg magadot,

Erre rended is int,

S kér is híved, Bálint,

Hogy ne hadd mint szolgádot,

Ki zászlód alatt élt,

Böcsüllett, tisztelt, félt

Sokak felett magadot.

Élte bújának,

Nagy háborújának

Legyen evvel már vége,

Hogy itt hazájának,

Mint édes anyjának

Szolgálhasson ő vére,

Mellyel az ég alatt,

Míg tart békeség s had,

Folyjon jó híre, neve.

Én, valamit tudtam,

Soha meg nem untam

Az elméjében rakni.

Ért is penig igen

Én ékes nyelvemen

Szólni, mint rajta látni;

Kivel Egeket is,

Földi népeket is

Tud enyhíteni hatni.

Hasson elődben is,

Mutatván ezben is

Hozzám s hozzá kedvedet;

Könyörgése haszna

S én elmémnek sava

Hajtsa meg személyedet,

Hogy közöttünk lévén

S örömönkkel élvén

Szemlélhesse színyedet.

Háládatlan rossz föld,

Ítíld, kapja-e őt

S böcsülli-e elméjét,

Kit én ékesgettem

S adtam veled ketten

Vitéz karja erejét,

Neki sokban ártván

S gyalázatban tartván

Benne mindkettőnek nevét.

Ragadjuk közzénk fel,

Most jött ideje el,

S helyheztessük rendünkbe,

Imhol jő nagy sebbel!

Lőtt halálos sebbel

Akadjon mi kezünkbe.

Ha ostrom sebheti,

Jó hír is követi

S részt is nyér nemzetünkbe.

Hallván ez szót Pallás,

Monda: Ez kiáltás

Énelőttem kedvet lölt,

Nagy szánakozásom,

Ki volt ez szolgámon,

Búval már csak meg nem ölt,

Hogy az rossz hitván föld,

Ki rá csak mérget tölt,

Vele semmi jót nem tött.

Tovább már sok jómot

S kegyes szándékomot

Nem méltó halasztanom,

Sem ő szegény fejét,

Kit ennyi sok kíny sért,

Több búval aggasztalnom,

Sokat tűrt érettem,

Láttam s megértettem,

Kell már felmagasztalnom.

Lachesist hívatom,

S neki majd meghagyom,

Hogy élete fonalát

Tovább ne eressze,

De gyengén elmesse,

Látván eljött óráját,

Mert Atropos is már,

Azmely nagy búval jár,

Elunta ő sodrását.

Sőt tetszik még ez is,

Hogy vitéz öccsét is

Ne hadjuk ki közzülönk,

Kit más vénségében,

Ő ez életiben

Vegyen el kedven tűlönk,

Ülje meg székünket,

Bévítse rendünket,

S lakjék ott, hol mi ülönk.