Ne szóljatok

Ne szóljatok, és ne mozduljatok,

Fojtsátok vissza lélekzetetek...

Nézzétek: fa vagyok,

Reszketnek rajtam a színes levelek.

Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,

Életen túl, innen a halálon

Még tartja őket valami csoda...

Pedig elmult Halottak napja is,

Mi most nem hull le, nem hull le soha,

Ne szóljatok, és ne mozduljatok, -

Egy pillantás, egy sóhajtás elég:

És lehullnak a legutolsó álmok,

És meghalnak az utolsó mesék.

Ne szóljatok és ne mozduljatok,

Egy nesztelen lépést se tegyetek, -

Mi most nem hull le, nem hull le soha,

Hátha örökké tart ez a csoda,

Hátha nem hullnak le a levelek...

Kolozsvár, 1927 november 6