Sápad az arany...

Nem látjátok, hogy sápad az arany,

A lelkünk aranya?

Égető, bontó, maró folyadék,

Gyilkos szer fogta meg.

A kéz, mely rácsöppenti, nem remeg,

S vajjon mi marad még,

Ha lelkünk aranya is elveszett?

Ezt mentettük mi át:

A lelkünk kibányászott aranyát

A nagy viharból a szegényes révbe.

Ezt, s a hivatást: még mélyebbre ásni.

A lélekre ma nagyon kell vigyázni.

Csak az Isten, s a lelkünk van velünk.

Nem maradt egyebünk.

1922