LEHELLET

A szörnyü, rémes forgatagban

Csak egy lehellet a dalom;

A szélben, mely zúg szakadatlan,

Szavam csak röpke fuvalom.

Az égi, roppant karzenében

Magányos, egyes hang vagyok;

Egyetlen szín vagyok a fényben,

Mely Isten homlokán ragyog.

Csakhogy e dal élő lehellet,

Mellyel a rögöt áthatom,

S a fürge szó, melyet lehellek,

Termékenyítő fuvalom.

Az alkotó összhangzatokban

Én éltető ige vagyok;

Sugarat ontó csillagokban

Én arcom is fönnen ragyog.

[1893. július 27.]