HARMÓNIA

Mit jajgassak, keseregjek?

Gyáva szív, mely élni reszket.

Kicsi lélek fél a léttől,

Gyönge gyermek a sötéttől.

Gyáva szív és törpe szellem

Boncolgasson, érzelegjen!

Oldott szárnyam büszke röptét

Nem zavarja a göröngylét.

Mit nekem a szűk fogalom!

Végtelen nagy gondolatom:

Mit a részlet! Itt az egység!

Üdv e látszat, szent részegség.

Mit a részlet! Itt a minden.

Örök ifjan él e szívben.

Nem vagyok már puszta részed:

Ó, mert látlak, nagy Természet!

Én belőled s te belőlem

Áradunk szét az időben.

Szívem a gyönyörtől részeg:

Mert belátom az egészet.

Létrejött a bűvös egység:

Érezlek már, szent Mindenség!

Bennem élsz te s én tebenned:

Én vagyok a vég s a kezdet.

Ó, e látszat a valóság!

Eónok a röpke órák,

Eszmék soka kél a napból,

És napok a gondolatból.

Ó, e magas, bűvös egység

Alkotja a dolgok rendjét!

A csillagok szétomolnak

És egy szívben összefolynak.

Egyesülnek mind a szívben,

A szívekben él az Isten,

És ha álmot lát a lélek,

Ez az álom örök élet!

Üdvözítő Végtelenség,

Hadd ömöljem hát benned szét!

Lényem forrjon véled eggyé,

Legyek én is Végtelenné!

[1892. január 9.]