LESZ MÉG EGYSZER KIKELET!

Lesz még egyszer kikelet,

Diadalnak büszke napja!

Látni fogtok engemet

Lángszekéren fölragadva.

Ünnep lesz a Természetben,

Az örök Nap fog ragyogni,

És a légben szél se rebben,

Nem fog a vész háborogni.

Égen felhő nem fog úszni,

Tiszta lesz a nagy Világszem;

Ámde még se fog szomjúzni

A mezőkön egy virág sem.

Fényhaboknak óceánján

Büszke gályák ringatóznak,

S a halandók égbe látván

Gyönyörökben haldokolnak.

Senki nem lesz bús, beteg,

Megtörik a bűn hatalma;

Szabadság ül ünnepet

Mindeneket fölragadva.

Szent hitére akit térít,

Üdvözülni fog az ember;

Föl a napba, föl az égig

Árad a szív, mint a tenger.

Hatványozni végtelenre

Csak az üdvöt s kéjt lehet majd;

Duzzad a szív ősi kedve,

Tettvirágot szeretet hajt.

Ég a Földdel összeolvad,

Átszellemül a Természet,

Föltámadnak mind a holtak:

Ez lesz, ez lesz az Itélet!

[Szenic, 1891. május 31.]