V. A SZENVEDÉLYEK VÉRES ÁRJA...

A szenvedélyek véres árja

Mégsem borít el engemet!

Keresztül renyhe, vak homályon

Ragyog még tiszta, szép neved.

E drága szót fogom susogni,

S nem ülhet rajtam diadalt

Az ördög és az éj hatalma,

Mely bűkörével fogva tart.

S bár nem maradt a régi lángból

A szürke hamunál egyéb,

S vágyaimat az őszi szélbe

Hiú szeszély dobálta szét:

Él neved és fuvallatára

Tündérvilág rajong körűl,

A boldogság ezeregyéje

Fejembe zsong, szivembe gyűl.

Ó, tiszta üdv, mi dallamára

Általsuhan a vágyak betegén!

S a lágy zenébe minden elhal,

Minek hatalmát rettegém.

[1878]