A SZERETŐK.

«Olvad a hó, tavasz akar lenni,

Be szeretnék kék ibolya lenni!

Kinyilnék a szomszédunk kertjébe’,

Hadd tűzne fel dobogó keblére.

Megtudhatnám, miről gondolkozik,

Rólam-e vagy másról álmodozik.

Jaj ha másról, jaj ha csalni akar...

Hervadjak el, én Istenem, hamar!»

Szomszéd fia átkiált a lyánynak

««Ne légy virág, maradj te csak lyánynak!

Szeretőm vagy, légy a menyasszonyom,

Feleségem, én édes asszonyom!

Virágozva együtt hervadjunk el,

Nem tavasszal, hanem késő ősszel:

Csak egymásért örűljünk, búsuljunk,

Egy nyoszolyán, egy sírba’ nyugodjunk.»»

1864