SZABADSÁGI DAL.

Légy üdvözölve, szent szabadság,

Te szép menyasszonyunk!

Érted dobog szivünk verése;

Érted, ha kell, vérünket adjuk,

Vérünket s meghalunk!

Igázva voltál s eltapodva,

Széttéptük lánczaidat,

Repülj magasra, hófehéren,

Csattogtasd győzelem-zászlóként,

Csattogtasd szárnyaidat!

Soká feküdtél koporsóban,

Repdess most szabadon;

Mi betemetjük addig a sirt,

Hogy fel ne ássa soha többé

Soh’ semmi hatalom!

S ha tiszta lesz szennyétől e föld,

S oltárunk állni fog:

Oh szállj közénk s maradj közöttünk,

Maradj jegyese hő szivünknek,

Mely éretted dobog.

Im összetépett lánczaidra

Istennél esküszünk:

Mikép magunkhoz, hozzád hívek,

Hozzád szerelmünk, szent szabadság,

Örökre hűk leszünk!

Mindnyájan egyért s minden egyes

Mindnyájunkért kiáll;

Nincs párt közöttünk, nincs hasonlás,

Nincs mától fogva magyar-átok:

Temetve a viszály!

Mint Árpád és Hunyad csatáztak,

Vivunk oltárodért;

Mint Zrínyi és Losonczy haltak,

Ontunk, ha kell, vért szíveinkből

Meleg, szent honfivért!

Légy üdvözölve, szent szabadság!

Isten tekints reánk!

Áldd meg, miért hozzád e nép esd,

Áldásoddal nagy és dicső lesz,

Szabad magyar hazánk!