ÚTI DALOK.

I.

Messze visznek...

Messze visznek

Messze szép hazámtul;

Mértföldekre,

Mértföldek honán tul.

Merre visznek, meddig érek -,

Nem gondom nekem;

Nyugtom én a távozásban

Föl nem lelhetem.

A szivemben

Mint selyembogárnak

Száleresztő

Tündérek tanyáznak;

Menjek a nap bölcsejéhez,

Át a föld szinén,

Mindenütt csak szent szerelmem

Szálán csüggök én.

II.

Felleg röpül fejem fölött...

Felleg röpül fejem fölött,

Az út alattam elszalad;

De ah szivem marad, marad

Éjszak felé!

Mint mágnestű e szomju szív;

Ha százszor délre löktetik,

Mind százszor visszaszökkenik

Éjszak felé.

Éjszak felé, hol két szép szem,

Nem a földsark jégtengere.

E vonzalomnak ingere!

Éjszak felé.