NN. Barátomhoz [2]

1791

Tartósb örömre érdemes Barátom!

Midőn el-tsüggedt karjaid köztt látom

A főldi Szépség ritka remekét,

Bé-zárni tsak most nyíló életét:

Ki nem szívelli kínos veszteséged?

Ki nem javallja méltó könnyeid?

Eggy pertz vetett bóldogságodnak véget?

S eggy halhatatlan Szépet sírba vitt -

A kisded Ámorok sírtak felette,

A bús Hír tépett hajjal jajgatá

A tsendes Virtus kedvesét, ki áh!

Neme díszét magával el-temette -

Heába nyújtod értte karjaid

Lelkem fele! tsak port ölelsz-jobb része -

El-hervadt kellemit tekéntjük itt -

E bánat lak-helyéből ált-enyésze -

O sírj Szerelmed áldott hamvainn!

Ha ki-fakadt, enyhűlést lel a kín.

S midőn eggy pertzig édes könnyed árja

A bú előtt sebess szíved be-zárja:

Említsd, hogy Kedvesed már partot értt!

Mí evezünk a tenger mélly öblében,

S pályát futunk a síralom völgyében,

Kit a Mindenható előnkbe mértt.